6. hét: Zenei beállítódások és rasszhierarchiák a kortárs magyar jazzben

Felvezető előadó: Havas Ádám

Időpont: 2021. március 9.

Leírás:

A kortárs magyar jazzszíntérről szóló kutatásom egyik, globális viszonylatban is legizgalmasabb tapasztaláról fogok beszélni, pontosabban a zenei hitelesség kérdésének roma származással és „feketéséggel” kapcsolatos összefüggéseiről. Közismert, hogy a magyar cigányzene Monarchia előtti időkig visszanyúló hagyománnyal bír, azt azonban kevesen tudják, hogy a huszadik század derekától kezdve a professzionális zenészcsaládba született új generációk a már világszerte ismert jazz műfajában kezdtek el alkotni, és meghatározó szerepük volt abban, hogy néhány évtized alatt a magyar jazz felkerült a műfaj nemzetközi térképére. E történeti fejlődést szem előtt tartva arra az Észak-Amerikában leginkább a feketék emancipációs törekvései kapcsán felmerülő kérdésre keresem a választ, hogy milyen művészeti gyakorlatokban érhetők tetten a hivatásos zenészléttel összefüggő zenei beállítódások („habitusok”) a kortárs jazzben. Segítségül hívva Paul Gilroy The Black Atlantic-ban kifejtett (Du Bois-tól kölcsönzött) „kettős tudatosság” fogalmát, valamint Amiri Baraka „változó azonos” koncepcióját, különböző esettanulmányokkal szemléltetem, hogy milyen esztétikai, etnikai és csoportdinamikákkal összefüggő dimenziókban jelenik meg a „kettősség” toposza a kortárs jazzszíntér kulturális gyakorlataiban. Mindez reményeim szerint a magyar kontextuson kívül is kellő erővel bizonyítja, hogy az észak-amerikai jazzkánon passzív átvétele helyett sokkal inkább a helyi tapasztalatokon átszűrt és azok által újrateremtett autonóm kulturális jelenségről beszélhetünk.

Vissza a tematikához

Create your website at WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: