15. hét: A magyar szociológia nyomorúsága

A szabadegyetem záró szekciója Fáber Ágoston és Havas Ádám kortárs magyar szociológiáról szóló témafölvető esszéjének főbb pontjaira reflektál. Az írásban megfogalmazott diagnózis szerint a szociológiai mező alávetettségét egyrészt a rendszerkritikai pozíciókat szisztematikusan ellehetetlenítő illiberalizmus, másrészt a rövid távú (gazdasági) megtérülést hangsúlyozó neoliberalizmus logikája és erői kondicionálják. A szerzők az autonóm tudástermelés bourdieu-i étoszának fontosságát hangsúlyozzák, amelynek érvényre juttatását rendre megakadályozza a szociológiai mező informalitásokra épülő kontraszelekciója. A szociológiai mező ebből adódó „heteronóm” működésmódja a társadalomtudományi intézményrendszer – máig reflektálatlan – belső hierarchikus és klasszifikációs rendjével áll összefüggésben. Még ha sokat változtak is a társadalmi körülmények a Replika 30 évvel ezelőtti alapítása óta, az autonóm módon működő szociológia ma is az egyetlen olyan célként jelenik meg, amely felé törekednünk érdemes. 

A kortárs magyar társadalomtudományos mező működési logikája többek között a következő fogalmakkal ragadható meg: szimulált ellenállás, informalitások, heteronómia, kontraszelekció és akadémiai szervilizmus. A beszélgetés résztvevői, akik különböző generációkat és megismerési pozíciókat képviselnek, saját példákkal illusztrálják a heteronóm működés néhány aspektusát.

Create your website at WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: